Mindenki érzi, hogy valami változás kell. Esztergomban várunk, kitartóan és elkeseredetten. Ugyan mi és ki jöhet még? Napokban az új aljegyző. A jegyző, miután kiadtam a szabadságát kijelentette, hogy mégsem megy el, pedig bármikor szülhet. Ráadásul meghagyta a megmaradt maroknyi vezetőnek, hogy aki adatot mer szolgáltatni közvetlenül nekem, az fegyelmi vétséget követ el. Így fordulhat elő az, hogy a vagyonirodával szinte teljesen megszakadt a kapcsolatom és a pénzügyi osztályról a megbízott vezetők is távoztak. Az új költségvetés tervezése idején ez a két legfontosabb terület. Értem én, hogy a hivatal lebénítása az alkalmatlanságomat bizonyítaná, de közben 17 intézményben fogyott el az éves fenntartási keret, az adósságokat pedig nem lehet kifizetni, mert nincs elegendő pénz.
Az adósságrendezés Orbán Viktornak is kardinális kérdéssé vált. Lehet ezt jól és rosszul végigvinni. Csak meg kell nézni az esztergomi példát. A bankok teljes kielégítéshez végrehajthatatlan tervet szavaztak meg a Fideszes képviselők, és meg sem próbáltak másképp megegyezni vagy előrelátóan pénzügyi tervet készíteni. Vegyük csak Görögország példáját: az adósságok felét elengedték a bankok és hosszabb futamidejű visszafizetést ajánlottak fel. Ez azt bizonyítja, hogy még Európában is létezik adósságrendezés, sőt Lengyelország jó pár évvel ezelőtt felvállalta az önálló útját. Sikerrel. Mondhatnánk, hogy jó, de ezek a példák országokra vonatkoznak. Egy városi önkormányzat olyan, mint egy kis állam. Van költségvetése, felelős gazdálkodása, vezetése és állampolgárai, akik itt élik mindennapjaikat. Bár manapság éppen az önkormányzatok függetlenségének megtartása a tét.