Július 29-én jogerősen lezárult az adósságrendezési eljárás Esztergomban. Innentől kezdve az adósságrendezési törvény nem vonatkozik a városra és az önkormányzat visszakapta az önállóságát. Nem a pénzügyi gondnok és az adósságrendezési bizottság, hanem a testület és a polgármester dönt a pénzügyekről. Tehát ha van pénz, akkor ki lehet fizetni a hitelezőket és még a jóléti intézkedésekre illetve önként vállalt feladatokra is juthat.
Az adósságrendezési törvény módosításával a város jelentős összeget veszített el és az intézmények működtetésére is vissza kell pótolni félmilliárd forintot. Hiába mondtam január 20-án, hogy a betervezett adósságrendezési alap virtuális pénz. Nem hittek nekem. Megkérdezem, hogy a pénzügyi gondnok hogyan hagyhatta jóvá a válságköltségvetés főösszegeit, és tűrte szó nélkül a 100%-os kielégítési javaslatot, hiszen látható volt, hogy nincs meg a fedezet a kifizetésekre és a biztonságos működésre. Mivel szeptember 30-a az első törlesztések fizetési határideje és ehhez képest az eljárás túl gyorsan lezárult, ezért a Fidesz frakciónak most mindent meg kell próbálni, hogy mondjak le a polgármesterségről. A testület most már nem hivatkozhat arra, hogy ha ők lemondanának, akkor vagyonfelosztás lenne. Sőt nem bújhatnak az adósságrendezési bizottság mögé sem. Most derül majd ki, hogy a király meztelen. S azokra, akik ezt észreveszik nem jó világ jár Esztergomban. Sok ember inkább nem nyitja ki a szemét, mert az veszélyes. Veszélyes, mert ki kell mondani, hogy az előző városvezetés felelőtlenül gazdálkodott. Be kell látni, hogy cenzúra működött. Tudomásul kell venni, hogy a döntéshozatal egyszemélyes volt. Szembesülni kell a több mint 26 milliárd forint felhalmozott adóssággal. Ez a kötelezettség 30 évre szól és a még meg nem született gyermekeink is nyögni fogják e teher súlyát. Szembesülni kénytelenek azzal, hogy hitelfelvételek nélkül kell gazdálkodni és az együttműködés megtagadásának nincs, mint ahogy eddig sem volt, semmi alapja. Persze a Fideszes képviselőket ez nem zavarja és készítik elő a fegyelmit ellenem, kényszerítenek az alkotmányellenesen meghozott rendeletek, határozatok aláírására és tovább folytatják a háborút. Egyetértek a Kormányzat azon szándékával, hogy tegyünk az adósság felszámolásáért. Azonban Esztergomban ez másképp működik: azt büntetik aki feltárta az igazságot és nem azt, aki okozta a bajt.
Augusztus 4-e a „nagy fakivágási kísérlet”-ként vonulhat be a városi krónikába. A fákat nyáron kell kivágni, adta tudtomra a városszépítési osztályvezető évekkel ezelőtt, amikor a városban fasorokat vágtak ki. Akkor nem veszik észre, mert sokan nyaralnak, szólt a magyarázat. Esztergomban örök nyár van. Október óta próbálkozik 10 Fideszes képviselő, hogy a független polgármestert ellehetetlenítse. Csütörtökön egyedül ültem velük szemben, hiszen sem jegyző, sem aljegyző, sem jegyzői osztályvezető nem volt. A Kormányhivatal szerint az ülés így is megtartható. Megjegyzem a törvényesség őreit soroltam fel előbb. Ebből az következik, hogy a törvényességi felügyeleti szerv nem tartja szükségesnek, hogy a testületi ülésen törvényi kontroll legyen a képviselők felett. A 11 és fél órás testületi ülést egyedül vezettem le. A tíz férfi felváltva tett meg mindent azért, hogy egy életre elmenjen a kedvem a politikától. Ők ennek nevezik azt a személyeskedő hangnemet, kioktatást, amit megengedtek maguknak. Hoztak Pinokkió bábut, mint árnyékomat ültették le velem szemben, amit Pál György később hazavitt, mert magáénak tudta kedvenc figuráját. Ivanov képviselő úr Stuart Máriát emlegette, de annál többet, hogy ő is egy nő volt nem tudott róla mondani. Meggyes Tamás háromszor 20 perces monológjai után pedig kijelentette, hogy amíg én vagyok a polgármester, addig ő többé nem szólal meg. Nem csoda mivel országgyűlési képviselőnk a legszűkszavúbb a Parlamentben, bár azt még nem közölte, hogy ott kivel van baja. Legalább Esztergomban is csöndben marad a következő 3 évre. Szinte mindegyikük felmondta a kiosztott szerepet és bár háromszor tettem javaslatot a vita lezárására, háromszor leszavazták azt. Nem uraim, nem ez a politika. Önök tették olyanná, hogy a jóérzésű emberek a szó hallatára csak legyintsenek és forduljanak el azért, hogy büntetlenül gyakorolhassák a hatalmat.
Miért vesszük tudomásul, hogy eldurvult a politikai kultúra? Természetesnek véljük, ha alpári stílusban nyilatkoznak vezetőink. Milyen nemzedék nő fel mellettünk? A közbeszéd hatása bár észrevétlenül, de életünk szerves része. A stílus maga az ember. Régen jól ismerték egymást az emberek és mindenki annyit ért, amilyen volt emberségben, tudásban, jóságban. A közösség figyelmeztette azokat, akik megsértették az alapnormákat. Nemes lelkű büszke nép vagyunk, akik hisznek az igazságban, mesélte huszár nagyapám. A tisztelet és a becsület volt a legfőbb érték, s annak elvesztése pótolhatatlan volt számukra. A társadalom fejlett lelkiismerete tudta jól ki mit érdemel, és ezt érzékeltették is egymással. Szó nélkül kellene tűrnöm, hogy tíz képviselő és közöttük egy országgyűlési honatya a nép nevében tiporjon el szakmaiságot, független gondolkodást, jószándékot, több ezer választópolgár reményét és hitét a demokráciában? Lehet, hogy egyedül ülök velük szemben és fizikai teljesítőképességem határán élek, de nem adom fel. Nem adom fel, mert vannak olyan emberek e hazában, akiknek nem tetszik amit maguk körül látnak.
