Az elmúlt héten egy uniós rendezvényen kérdezték tőlem, mi van az esztergomi siralomházban? Gondolkodnom kellett, de hamarosan rájöttem, hogy az esztergomi polgármesteri hivatalról kérdeznek. A halálraítélteket tartották a siralomházban, ahol várták a kivégzésüket. Ahogy telnek-múlnak a napok valóra válik, amit megjósoltak: a Fidesz kétharmados erőpolitikája nem ismeri az együttműködést. Minden amit állítanak, annak az ellenkezője igaz. Legalábbis ez vonatkozik a helyi szervezetre. Bár kétségtelen, hogy segítik őket a kormánypárt tagjai is. Kósa Lajos úr rendszeresen úgy nyilatkozik, mint aki tisztában van az esztergomi helyzettel. Többször meghívtam őt is, vagy a Kormány bármely tagját, jöjjön el hozzánk és nézzük át együtt, hogy milyen út vezetett idáig. Elég lenne elolvasni az Állami Számvevőszék jelentését, amelyben egyértelműen leírják az adósság felhalmozásának menetét. 2010-ben 6 milliárd külső forrásra volt szüksége egy harmincezres városnak ahhoz, hogy a költségvetési hiányt pótolni tudja. Gondoljunk csak bele ennek a kamataiba! És Esztergomban 25 milliárdnyi az adósság. A megmentő ötlet részükről egy újabb hitel, az úgynevezett reorganizációs hitel lenne. Az adósságrendezést már évekkel ezelőtt meg kellett volna indítani nem a város ellen, hanem a városért! Soha nem hittem, hogy emberek egymás életét tönkre tehetik a hatalomért. Rám éppen azért vár meghurcoltatás, mert megmutatom a kétharmados döntéshozás diktatórikus módszereit, a település ellehetetlenítését célzó döntéseket, az alkotmányellenes működést.

Deutsch | Français

Ez a nyár emlékezetes marad. Nem csak nekem, hanem azoknak is, akik figyelemmel kísérik városunk sorsát. Mi várható Esztergomban? Leáll a tömegközlekedés, az önkéntesek nyaralnak, tehát a fű az égig nő majd, sőt a szemétszállító cég is felfüggesztheti munkáját. A városlakók fásultak és nyugalmat szeretnének. Ki a hibás az elmúlt kilenc hónapért? Talán én, aki vállalkoztam arra, hogy erkölcsi és szakmai alapon lépek a politikába? Talán a választópolgárok, akik azt hitték, hogy a polgármester dönt mindenben? Talán az önkormányzati törvény, ami vajmi kevés jog- és hatáskört foglal jogszabályba? Még azt sem teszi lehetővé a polgármesternek, hogy saját munkatársai fölött a munkáltatói jogokat gyakorolja. Talán a helyi Fidesz frakció, akik nem hajlandóak semmiféle kompromisszumra? Talán a Parlament, ahol éppen most születnek Esztergom és Tétényi Éva rendreutasítására törvények? Vagy a Kormány és személy szerint Orbán Viktor, akik szótlanul nézik végig egy város tönkretételét? Joggal merül fel a kérdés: Hol élünk? Melyik kisbolygó múltból visszamaradt társadalmi berendezkedése ez a 21. századi Európában, ahol mindezek megtörténhetnek?

English | Deutsch | Français

Furcsa tekintetek vesznek körül, ha jobboldali ismerőseimmel beszélek. Első kérdésük, hogy helyes lépés volt-e megjelenni az MSZP majálisán? Én úgy hiszem, hogy egy demokratikus jogállamban szabadon lehet véleményt nyilvánítani, sőt bárkivel lehet együttműködni. Talán a kokárdás akcióval kezdődött, hogy az emberek rossz szemmel néztek egymásra, ha valakiről kiderült, hogy nem nemzeti érzelmű. Azóta az árokásás csak folytatódott. Családok, baráti társaságok vesztek össze a politika miatt. A főbűnök közé került, ha a másik oldallal beszélgetett valaki. Esztergomban ez egyszerűbben történt. Ha valakire Meggyes Tamás kimondta, hogy nem megbízható, vagy áruló, akkor másnaptól egyesek nem köszöntek, nem beszélgettek vele.

A függetlenség két úton valósítható meg: ha senkivel sem beszélgetek, vagy ha mindenkivel szóba állok. A „Zarándoklat Esztergomért” a Fidesz vezéréhez indult, kérve a segítségét a Város jövőjének rendezésében. A Jobbik vitte be a Parlamentbe az új választásokat követelő 7519 aláírást. Az LMP gyűlésén lehetőséget kínáltak a megjelenésre, ahol bemutathattam az esztergomiak helyzetét. Majd Esztergomban a KDNP gyűlésére mentem el, és végül az MSZP majálisán vettem részt. A megjelenések hangsúlyozottan függetlenként történtek és Esztergomról szóltak.

Deutsch | Français

Egy hónapja indultam útnak, hogy meglátogassam német testvérvárosainkat. Útközben kaptuk a hírt, hogy a polgármesteri hivatalból az önkéntes segítőket megalázó módon kitoloncolták. Később zárat cseréltek az alpolgármesteri irodán, a számítógépek adattárolóját lefoglalták és feljelentést tettek a rendőrségen „idegenek” ellen. Az alpolgármesteri irodából közvetlenül vezet egy ajtó a polgármesteri irodába. S bár titkolnivalóm sehol nincs, azt tudni kell, hogy több rendőrségi kihallgatáson jelentem már meg. A feljelentők (előző polgármester, frakcióvezető) az ismeretlen tettesről feltételezik, hogy visszaélést követett el nem közérdekű adatokkal. Ráadásul ebben az irodában levő páncélszekrényben bukkantak rá az ottfelejtett feketelistára is. Az akcióban a jegyző, aljegyző, a hivatalban ott tartott ex-polgármester kabinetfőnöke és egy fotós vett részt. Nem, ez nem egy film, hanem a valóság Esztergomban.

Az előző városvezetés a hatalom átmentéséért semmiféle eszköztől nem riad vissza. A lelki és fizikai hadviselés egyre durvább eszközeihez nyúl és a jogszabályellenesen megválasztott jegyző asszisztál az eseményekhez. Mára csak egy „hivatalos” munkatársam maradt. Személyi titkáromat, a nyilvánosságért felelős munkatársamat és a jogi iroda fiatal jogásznőjét indoklás nélkül, azonnali hatállyal rúgták ki a próbaidő lejárta előtt pár nappal. A Hivatalban teljes a káosz. A parancsokat osztogató Meggyes és élettársa irányítják a hű hivatalnokokat. A kettős vezetésben sokan megbetegszenek vagy elmennek máshová, ha tehetik. Az ügyintézés áll, sőt az év végéig még 40 köztisztviselő elbocsátását hagyta jóvá a testületi többség. Javasolni fogom a Hivatal átnevezését Polgármesteri Hivatalról jegyzői hivatallá.

A Fideszes képviselők mindenáron diktálni szeretnének. Már odáig jutottak, hogy önmagukat hívták össze, levezető elnököt választottak és testületi ülést játszottak az aljegyző segédletével. Az így született rendeleteket a jegyző kihirdette. Az már csak külön érdekesség, hogy a jegyző asszony a kihirdetések napjain igazolatlan távolléten volt. Persze később majd bemutat egy orvosi igazolást. A Kormányhivatal bár elismerte, hogy nem lehetett volna mindezeket megtenni, de az így hozott rendelkezéseket csak az Alkotmánybíróság semmisítheti meg. A két sarkalatos rendelet pedig nem más, mint az SZMSZ módosítás, miszerint a frakcióvezető is levezetheti az üléseket, valamint az a reorganizációs terv, ami Esztergom Város jövőjét határozza meg. Ebben rendelkeznek számos intézmény megszüntetéséről, összevonásáról, létszámleépítésekről, 34 évre szóló megvonásokról. Ennek végrehajtását adták ki köztisztviselőknek és közalkalmazottaknak. Azok akik arra tettek esküt, hogy a törvényességet betartsák és betartassák saját egzisztenciájukkal felelnek ha igent, ha nemet mondanak. Esztergomban megszűnt a jogállam.

Nemzeti ünnepünkön, március 15-én, azokra emlékezünk, akik életüket adták a szabadságért. Esztergomban közösen koszorúztunk a szlovák testvérvárosunk, az osztrák képviselet és az egyházak képviselőivel együtt. A 48-as honvéd temetőben egymás mellett nyugszanak a magyar és az osztrák katonák. Az emlékezés és megbocsátás minden embernek kijár. 163 évvel ezelőtt a szabadságért küzdöttek elődeink, de az ünnepben benne van a Kiegyezés is. Az 1867-ben megkötött egyezség a 48-as forradalom után történhetett csak meg. Magyarországnak szüksége volt a kiegyezésre, és utána soha nem látott fejlődésnek indult a magyar gazdaság. Mai helyzetünkben is ezt szorgalmazzuk. Esztergomban a „béke, szabadság és egyetértés” aktuális kívánságokká váltak.

A helyi Fidesz frakció viszont teljes gőzzel viszi a várost a vagyonfelosztás irányába. A testületi üléseken érdemi munka nem folyik, sőt a felajánlásból, ingyen dolgozó szakértőknek sem akarnak adatot szolgáltatni. A reorganizációs tervet pedig el kell fogadni április közepéig, különben a bíróság dönt a város sorsáról. Az alpolgármester asszony nem tudta tovább vállalni ezt a súlyos terhet, ezért lemondott. A tavaszi napfordulón megfogadtam, hogy elég az értelmetlen várakozásból, kérésekből. Az ünnepen, a huszárok előtt állva jutott eszembe egy régi dalosünnepre betanult strófa:

„Ébreszd fel alvó nemzeti lelkedet!
Ordítson orkán, jöjjön ezer veszély.
Nem félek. A kürt harsogását,
A nyihogó paripák szökését

Bátran vigyázom. Nem sokaság,
hanem Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat.”

Berzsenyi Dániel: A Magyarokhoz (1807)

Az ország jövője, a közösségek megtartó erejében rejlik. Esztergomban, Esztergom-Kertvárosban és Pilisszentléleken csak együtt tarthatjuk fenn a rendet. A szemétszedés, a közterületek takarítása, a játszóterek karbantartása, a közösségi házak támogatása, és az alapítványi felajánlások segíthetnek át a nehéz időszakon. Én a nemzetközi kapcsolatok felvételével keresem a helyi gazdaság erősítését, és az új munkahelyek megteremtésének lehetőségét. Ezen a héten német testvérvárosainkat látogatom meg. Természetesen saját pénzből, a szabadságomon és támogatói segítséggel. Köszönöm azoknak is, akik az 1848-49-es megemlékezésünket szebbé tették, hiszen a város semmit nem tudott fizetni. A koszorú, a műsor, a lovasok, a hangosítás és a díszítés mind a közösségért tett jócselekedetek, adományok voltak. Nem tudom mit hoz a holnap, de azt biztosan tudom, hogy már ezekért a percekért is jó itt élni. Azt kívánom, hogy idővel ezek az élmények sokasodjanak.

Aranyeső