Az elmúlt héten egy uniós rendezvényen kérdezték tőlem, mi van az esztergomi siralomházban? Gondolkodnom kellett, de hamarosan rájöttem, hogy az esztergomi polgármesteri hivatalról kérdeznek. A halálraítélteket tartották a siralomházban, ahol várták a kivégzésüket. Ahogy telnek-múlnak a napok valóra válik, amit megjósoltak: a Fidesz kétharmados erőpolitikája nem ismeri az együttműködést. Minden amit állítanak, annak az ellenkezője igaz. Legalábbis ez vonatkozik a helyi szervezetre. Bár kétségtelen, hogy segítik őket a kormánypárt tagjai is. Kósa Lajos úr rendszeresen úgy nyilatkozik, mint aki tisztában van az esztergomi helyzettel. Többször meghívtam őt is, vagy a Kormány bármely tagját, jöjjön el hozzánk és nézzük át együtt, hogy milyen út vezetett idáig. Elég lenne elolvasni az Állami Számvevőszék jelentését, amelyben egyértelműen leírják az adósság felhalmozásának menetét. 2010-ben 6 milliárd külső forrásra volt szüksége egy harmincezres városnak ahhoz, hogy a költségvetési hiányt pótolni tudja. Gondoljunk csak bele ennek a kamataiba! És Esztergomban 25 milliárdnyi az adósság. A megmentő ötlet részükről egy újabb hitel, az úgynevezett reorganizációs hitel lenne. Az adósságrendezést már évekkel ezelőtt meg kellett volna indítani nem a város ellen, hanem a városért! Soha nem hittem, hogy emberek egymás életét tönkre tehetik a hatalomért. Rám éppen azért vár meghurcoltatás, mert megmutatom a kétharmados döntéshozás diktatórikus módszereit, a település ellehetetlenítését célzó döntéseket, az alkotmányellenes működést.

A héten zárt körű megbeszélésre hívtam minden képviselőt, mivel azt mondták, hogy eddig erre azért nem voltak hajlandóak, mert nyíltan nem lehet tárgyalni, az ilyesmi politikai zsarolás. Sajnos csütörtök este 4 „ellenzéki” képviselő jelent meg rajtam kívül, hogy a Város érdekében kiegyezést kezdeményezzen. A tízektől egy levél érkezett, amelyben visszautasítják a zárt ajtók mögötti megbeszélést. Pedig minden Fideszes városatyát a hét elején személyesen hívtam fel telefonon. A rövid beszélgetésekből úgy tűnt, hogy mindenki szívesen egy asztalhoz ülne már, hiszen közös felelősségünk a békés jövő megteremtése. Megjegyezték ugyan, hogy lesz még előtte egy frakció ülés. A parancs ezek szerint a merev ellenállás.

Mi lehet a színfalak mögött? Ezt nem tudhatom, de azt tudom, hogy a soros EU elnökség a hét végén véget ér. Talán több idő marad a belügyekre koncentrálni, és észrevenni, hogy ezt nem lehet sehogyan máshogy értelmezni, mint úgy, hogy Meggyes Tamás nem hajlandó tudomásul venni, az ő hatalmának vége. A testület tagjainak felelőssége egyetemleges. Bánhidy Vajk, Kálmán Sándor, Pócsföldi József, Petróczy Gyula, Zoltai Dániel, Pál György, Ivanov Mihály, Németh József, Steindl Balázs. Ők azok, akik le sem ülnek meghallgatni a másik felet, és Esztergom érdekében képtelenek együttműködni. Vajon mivel magyarázható, hogy nem jönnek el? Sőt a Kormányhivatal nekem címzett levelét a Fidesz sajtóközleményéből tudom meg. Még a levéltitok sem szent Esztergomban. Nagy bajban vagyunk. A felhalmozott adósságok eltörpülnek az erkölcstelen tettek mellett. Senki sincs közülük, aki vállalná, hogy ha nem engedik tárgyalni, akkor visszalép?

A hivatalban sem jobb a munkamorál. Jellemző epizód, hogy a városszépítési osztályvezető, aki az előző polgármester élettársa nem köszön nekem. Minap utána szóltam: Andrea tessék köszönni! Mire visszaszólt: Megmondtam, neked soha nem fogok. Megteheti, mert nem áll velem szóba a jegyző sem, sőt írásban utasításokat küldözget nekem. A Fidesz frakció választottja kézi vezérléssel teljesíti a bukott polgármester akaratát, akit némelyek polgármester úrnak szólítanak még ma is. A munkáltatói jogokat a jegyző gyakorolja a hivatalban, a jegyzőt pedig csak a testület fegyelmezheti meg. Jobb érzésű köztisztviselők már más településeken vállaltak munkát. Vezető nélkül maradt a tanügy, nyár végétől a pénzügy és a kincstár. Nincs jogi iroda, és gyakorlatilag megszűnt a városüzemeltetés. Aki tud, és teheti új helyre pályázik. A kiszolgáltatott helyzetben lévő családfenntartók azonban megpróbálnak megfelelni az elvárásoknak. Előbb utóbb a félelem megbetegíti őket. Várhatóan augusztusban áll le a hivatal, ahol még mindig az előző városvezető dirigál. A kettős vezetés sehová nem vezet. Ez zsákutca. Érdemi munka így nem folyhat.

A helyijárat megszüntetése előre tervezett volt, ahogy minden más megszorítás is. Utánanéztem, hogy a helyi tömegközlekedésre kiírandó közszolgáltatási közbeszerzési pályázatot még az előző városvezetés írta ki, majd érvénytelenítette azt. Ráadásul három évig nem fizetett a szolgáltatónak kompenzációs költséget. Tavaly november 25-e óta négyszer kértem a képviselő testületet, hogy tárgyaljanak erről, de még napirendre sem vették. Ami pedig terítékre került, az a közösség érdekeivel szemben történt. Például a közterületekre, útkátyúzásra, játszóterekre nem, de a saját érdekeltségekre szavaztak meg pénzt. Minden döntés náluk volt, van és lesz. Tessék választani! Azonnal elkezdünk egyeztetni és megkapom az elvárható feltételeket, vagy feloszlatják végre a működésképtelen Önkormányzatot.

A bejegyzést „A magyar szabadság napján” a kétharmados többséggel megválasztott független polgármester írta Magyarország állam- és egyház alapítási székhelyén 2011-ben a soros EU elnökség zárásakor.