A Magyar Zarándokút Esztergomból indult március 30-án és több mint 400 kilométer megtétele után április 15-én ér Siklós-Máriagyüdre. Az úton, ahol naponta 30-40 kilométert tesznek meg együtt a zarándokok nem számít, hogy ki milyen oldalon politizál, nem a politika, hanem az önfeláldozás, és a jövő lebeg a szemük előtt. Együtt fáj a háta, lába a buddhistának, evangélikusnak, katolikusnak, ateistának és egyformán süt a nap, vagy esik az eső is rájuk. Hasonlóan Esztergom és Magyarország sorsa is azon múlik, hogy felismerjük-e végre, hogy csak közösen lehet a gazdasági, erkölcsi hanyatlást megállítani. Elhatároztam, hogy egy napot minden évben felajánlok és együtt járom Magyarország útjait a zarándokcsoporttal. Idén ez a nap Húsvétvasárnapra esett, nem véletlenül. Egy évvel ezelőtt éppen ezen a napon gyalogoltunk fel több százan a fővárosba, azt remélve, hogy ügyünk meghallgatásra talál. Esztergom sorsa akkor lett híres, és azóta sem oldódott meg. Akik figyelemmel kísérik az eseményeket láthatják, hogy érthetetlen okból a kormányzó Fidesz nem akar szembenézni az adósságokat felhalmozó volt fideszes városvezetés múltjával. Lehet találgatni, vajon miért. Egyetlen érvük, hogy én biztos „baloldali” vagyok. Hisztérikus hangulatban vették tudomásul, hogy a szocialisták március 15-én Esztergomban ünnepelnek. Arról azonban már keveset írtak, hogy a helyi Fidesz nélkül koszorúzott az osztrák konzul, a többi párt, az intézmények és a civil szervezetek is. A KDNP pedig újra elhatárolódott a fideszes frakciótól.

Két év lejárató kampánya, ellehetetlenítő politikája ellenére egyben maradt az a több mint 8000 ember, aki a változásra szavazott 2010-ben. A márciusi népszavazást két civil szervezet (Lokátpatrióták, Haladó Esztergomért Egyesület) az MSZP, az LMP és a Jobbik kezdeményezte. A 35%-os részvételi arány mellett az igenek száma 98%-os volt, ami azt jelenti, hogy azok, akik fontosnak tartották a véleményüket kinyilvánítani, nagyon nincsenek megelégedve a kétharmados fideszes testület munkájával. Sajnos az alacsony részvételi arány miatt a testületnek nem kötelező dönteni a kiírt kérdésekben. Várhatóan a Fideszesek most sem veszik figyelembe a választók akaratát.

Az esztergomi városi intézmények állami tulajdonba vétele után is az önkormányzat fizeti a működési költségeket. Sokan értetlenül állnak az állam semmibevevő döntése előtt. A nyilvánvalóan érthetetlen lépést a Kormánymegbízott az egyik hírportálon a valóságtól eltérően úgy magyarázta, hogy 1 milliárddal túlterveztük az intézmények és a hivatal költségvetését. Mit lehet ilyenkor tenni? Hogyan lehet elmagyarázni, hogy semmiféle megegyezésre nem hajlandóak a Fideszesek? Miért van az, hogy a minisztériumi osztályvezetőnek engedélyt kell kérnie ahhoz, hogy találkozhasson velem? Miért kell állandóan azt bizonygatnia egy független polgármesternek, hogy ő nem baloldali, nem jobboldali, hanem szeretne egy szakmai alapon működő öko-várost létrehozni?

Miért nem tud ma magyar a magyarral megegyezni? Miért gondoljuk, és állítják egyesek, hogy mindenért a „külföld” vagy más a hibás? Csak mi tehetünk a saját sorsunk alakulásáért, és ez nem jobb-, vagy baloldal kérdése. A magyar sorsot együtt kell megoldanunk.

Mi minden voltál már nekem, édes hazám!
De most érzem csak, hogy mi voltál igazán.
Most érzem, hogy nincs hely számomra kívüled
s mi börtönnek látszott, szabadság tornya lett.
Most érzem, hogy sorsom a hazámnak sorsa,
mint fához a levél, hulltomig kapcsolva,
mert nem madár vagyok, hanem csak falevél,
mely ha fája kidölt sokáig ő sem él.
/Babits Mihály/