Ez a nyár emlékezetes marad. Nem csak nekem, hanem azoknak is, akik figyelemmel kísérik városunk sorsát. Mi várható Esztergomban? Leáll a tömegközlekedés, az önkéntesek nyaralnak, tehát a fű az égig nő majd, sőt a szemétszállító cég is felfüggesztheti munkáját. A városlakók fásultak és nyugalmat szeretnének. Ki a hibás az elmúlt kilenc hónapért? Talán én, aki vállalkoztam arra, hogy erkölcsi és szakmai alapon lépek a politikába? Talán a választópolgárok, akik azt hitték, hogy a polgármester dönt mindenben? Talán az önkormányzati törvény, ami vajmi kevés jog- és hatáskört foglal jogszabályba? Még azt sem teszi lehetővé a polgármesternek, hogy saját munkatársai fölött a munkáltatói jogokat gyakorolja. Talán a helyi Fidesz frakció, akik nem hajlandóak semmiféle kompromisszumra? Talán a Parlament, ahol éppen most születnek Esztergom és Tétényi Éva rendreutasítására törvények? Vagy a Kormány és személy szerint Orbán Viktor, akik szótlanul nézik végig egy város tönkretételét? Joggal merül fel a kérdés: Hol élünk? Melyik kisbolygó múltból visszamaradt társadalmi berendezkedése ez a 21. századi Európában, ahol mindezek megtörténhetnek?
Elődeink gondolkodásukról, hazaszeretetükről és egyenes tartásukról voltak híresek. Hová tűntek a szellem és lélek nagyjai? Ősi fővárosunk tavaly október óta kér. A polgárok kérik a helyi Fidesz képviselőket az együttműködésre. Akik működnek is, de csak saját magukkal együtt. Kérik az új választást. 7519-en vállalták nevükkel, hogy szeretnének újraválasztani, mert a mostaniak nem méltóak a képviseletükre. Természetesen ez az én távozásomat is jelentené. Csak a Város, ez az egyetlen szempont egy független városvezetőnek. Éppen ezért ajánlottam fel a múlt héten, hogy oldjuk fel közösen a kialakult helyzetet. A kiegyezési javaslat lényege, hogy csak annyi fideszes képviselő (3 fő) lépjen vissza, ami egy feles együttműködő testülethez szükséges; legyen új vezetője a Hivatalnak, aki képes a polgármester irányítását elfogadni és törvényesen dolgozni; legyen külsős alpolgármester, akit a KDNP javasolhatna, valamint kerüljön be a civil kontroll a bizottságokba. Sajnos erre is, mint eddig, teljes elutasítás volt a válasz.
De milyen válasz érkezett a zarándokok levelére, amit gyalog vittünk fel a Parlament sorompójáig? Semmilyen, ha csak az nem válasz, hogy az Országgyűlés előtt vannak olyan törvénymódosítások, amelyek erőből nyomnak el minden tisztázó szándékot. Kósa Lajos úgy érzi, hogy nem csak Debrecen, hanem Esztergom polgármestere is lett, és szívén viseli a helyzet megoldását. Egyetlen dolgot felejtett csak el megtenni, egyeztetni velem. Ezek után nem csodálkozom, hogy Orbán Viktor díszpolgárságának visszavonásáról készülnek voksolni az esztergomi polgárok. Azon viszont csodálkozom, hogy miért félnek tőlem a Fidesz vezetői? Nem mer senki sem szóba állni velem. Pontosabban 30 ezer ember demokratikusan megválasztott képviselőjével, a polgármesterrel. Ugyan mit várhat el az a vezetés, aki nem ismeri el a demokratikus jogállam intézményeit? Példát mutat, hogy másoknak sem kell ezeket komolyan venni? Mit gondolhat az a fiatal, aki azt látja, hogy visszamenőleges hatállyal lehet embereket ellehetetleníteni? Ez a jogbiztonság?
A jövőt a szívekben kell építeni. A társadalmat összetartó közösségek rövid távú alapja a pénz, hosszú távon az erkölcs. A kétharmados többséggel lehet sarkalatos törvényeket hozni az ellenzék megkérdezése nélkül, lehet bebetonozni pártkatonákat a döntéshozó testületekbe, lehet bohóckodni, de egyet nem lehet, a felelősséget áthárítani másokra. Sok hazug szót hallani. Esztergomban szokás bűnöst kiáltani ártatlanokra, feketének mondani a fehéret és széttárt kezekkel mindent az új polgármester nyakába varrni. Ám a kétharmados többség a döntés súlyát a képviselőkre helyezi itt is és az országban is. Vajon minek kell még ahhoz történni, hogy ezt megértsék? Vegyük észre, Magyarországon mindenki esztergomi!
